Nem fogok fukarkodni a jelzőkkel, mert nincs értelme! Kurvára utálom, ha esik, a nunám tele van vele. Számtalan érvem van az ellen, hogy támadjon engem az égi áldás.
Kezdjük ott, hogy nekem rohadtul szőröm van. Ha valaki esetleg nem tudná, ezt nem tudom csak úgy megtörölgetni, mint Ti emberek a hab testeteket, ráadásul ezekkel a kis nyúlványokkal (amik a lábaim) nem is egyszerű mutatvány. Ehhez kell a mamlasz segítsége, aki "boldogan" csinálja is. De még így sem leszek egy hamar porszáraz.
Aztán ott van az, hogy a részemre fenntartott eleségek szarrá áznak. Vagyis korántsem olyan könnyű megkülönböztetni egy nejlonzacskót az utcai kínálat legmenőbb falatjától, a zsebkendőtől. Tehát a mai túrám alkalmával jó párszor lukra futottam.
Viszont jó hír, hogy megérte küzdenem a természeti csapással, ugyanis valami boltba mentünk, ami maga volt a mekka (nem, nem a piszkei papírgyár). Baszki, ez a hely tele volt kajával, meg mindennel. De nem ember kajával, hanem nekem való ínyencségekkel. Ráadásul volt ott egy kedves eladólány, aki a számba dugdosott ezt-azt (lány!! NEM fiú!!)...bár el is vette azonnal, amivel azért kirántotta a gyufát. Mindenesetre az egyiket megvette nekem a góré, úgyhogy jól jártam.
Hozzáteszem, hogy ilyenkor a kifogástalan szagokat elmossa az eső (ergó nehezebb megtalálnom a megfelelő pisikaki pontot). Az őrült colos gondolom szintén utálja a vizet, mert este úgy tűnt, hogy semmi kedve sétálni egyet. Folyamatosan járatott engem az udvaron, mint a cirkuszi lovat. Eleinte nem tudtam, hogy mi a lófaszt akarhat, végül rájöttem, hogy az egész napos kaki, illetve pisi adagomat akarja előcsalogatni ilyen fondorlatosan. A harmadik próbálkozása után már nem szopattam tovább, úgyhogy kitettem mindent egyszerre.
Ezek után mindenki boldogan térhetett nyugovóra. Én azért mert nem feszített tovább a belem, ő pedig azért, mert csak.
