Ne tudjátok meg...A második napom sem volt piskóta. Tegnap már említettem, hogy elképesztő dolgokkal találkoztam, de most ki is fejtem. Vagyis egy kicsit később. Addig mesélek a nap további részéről. Az van ugyanis, hogy az emberem állandóan visz valami helyre, ami rohadt nagy. Egyik napról a másikra egyre több ember lett ott és egyre több dolog.

Azonban ami még megdöbbentőbb, hogy lassan engem már mindenki ismer ott. Erre abból következtetek, hogy sok ember felveszi miattam a guggoló pózt és csetteg-csattog, fütyül, cuppog és mondogatja, hogy Foltos, csak, hogy odamenjek hozzá. Mivel a lelkem hófehér és áldott jó, ezért oda is szoktam menni. Aztán van, amikor nem, de ezt csak akkor, ha nem tetszett az, ahogy hívtak.

Na mindegy, erre a helyre érdemes menni. Itt még volt egy tag, aki megkínált töltött káposztával. Szerencsére a colos épp a pénzét számolgatta, vagy nem tudom mit csinált, de nem tudott rám figyelni, így falhattam. Már csak a végére ért oda. Micsoda pancser, hehe.

Szóval ezen a napon történt, hogy miközben irgalmatlan nagy sétát nyomtunk az otthonunktól a nagy helyig, megálltunk egy szobában, ahol egy kis karonülő lesett le rám az asztalról, miközben egy asszony próbálta odatapasztani a helyére. Asszem rám volt gerjedve a kis pöcs. A langaléta meg a nő beszélgettek valami nagyon fontosról, de nem tudtam mi lehet az. Tán időpontok voltak, meg hogy komplettet kérünk-e. Gondolom valami ebédről lehetett szó.

Hogy nem a nagy zabálás lesz a jelünk, ez csak akkor derült ki, mikor a legnagyobb járművel megérkeztünk pár órával később a helyre és kedves gazdám nemes egyszerűséggel ott hagyott a nőnél. Az meg olyanokat művelt velem, amit én műveltem volna vele két órával később.

Kefélt valami kegyetlen cuccal, megtámadott valami vizet fecskendező telefonkagylóval, rám kent valami anyagot, amitől haboztam, végül jött a legrosszabb. A legutóbb már említett hőt okádó pisztoly. Én nem tudom mi volt az, de zúgott valami iszonyat hangosan és csapatta a szőrömet a kegyetlen forróság. A nő meg csak küzdött velem, mert persze nem a boldogságtól ordítottam és nem örömömben ugráltam.

A végeredmény az lett, hogy rettenetesen megutáltam a hölgyet és a tisztálkodást. Bár eddig sem szerettem. Régi szép idők, mikor még a sárban dagonyázhattam kedvemre. Korlátok és szabályok nélkül. Na mindegy. Azt már látom, hogy itt új világ jön. Nem csak a magam ura leszek. Ez a magas ugyanis a fejébe vette, hogy fölém akar tartozni a hierarchiában. Hát nem fogom megkönnyíteni a dolgát, az egyszer biztos.