Telnek múlnak a napok és ez a mamlasz még mindig nem érti, hogy adjon nekem még több kaját. Tudjátok az van, hogy rohadtul tudnék enni. De ezt most komolyan mondom! Állandóan zabálnék. Nem csak ennék, zabálnék!

Este mikor lefekszünk aludni, már azt várom, hogy mikor megyünk sétálni reggel, mert akkor mindenféle szart felszippanthatok az utcán, a diszkrét méretű füleim takarásában. Persze ez a colos figyel, mint Sherlock Holmes, de azért sikerül néha kijátszanom. Na, ilyenkor ordít nekem mindenféle faszságot, ami különösebben nem érdekel, mert legalább ehetek valamit.

Egyik legnagyobb kedvencem a használt zsebkendő. Gyerekek, az valami káprázatos. Annyira íztelen valamit még soha nem lakmároztam ilyen jóízűen. Ebből már volt nézeteltérésünk is. Többször. Volt, hogy meg is kellett morogjam, akkor azért láttam, hogy egy kicsit berezel. El is engedte a finom falatokat. Azóta már megenyhültem. Most leginkább csak szorítom a fogaim között, hogy nehogy egybe ki tudja szedni ez a félőrült.

Miután túl vagyunk a sétán és mindenféle csemegét összeszedtem, jöhet az igazi reggeli. Eddig az volt a rendszer, hogy fogta a nagy zsákot az emberem, mellé vett egy kisebb poharat és abba kiöntötte az adagomat, majd onnan bele a tálamba, én meg még a repülő szárazkajára rácsapok, mint gyöngytyúk a takonyra. Általában számolom, hogy hány másodperc alatt falom fel a teljes tálat, a legjobb időm eddig 15.72 másodperc. Igyekszem javítani ezen.

Ezt követően pedig már várom a következő reggelt. Ez a paraszt ugyanis a szemem láttára süt-főz. Szerintem egyébként direkt csinálja. Teátrális mozdulatokkal vágja fel a csirkemellet, látványosan dobja ki a nyesedéket a kukába végül beül a nagyszobába és az orrom előtt zabálja fel a kész ételt. Ráadásul többször az előttem húzza el a kanalat, hogy forgassa bennem a tőrt.

Összefoglalva: Nem teljesen látja tisztán a nagy ember, hogy nekem 0-24-ben zabálnom kéne. Ehelyett be kell érjem egy reggelivel, meg a nap folyamán némi utcai szeméttel illetve falatkákkal, amiket simogatás mellé osztogat. Ez így nem az igazi, de ne aggódjatok, nem fogok megtörni!