Még utoljára visszanéztem az utca közepéről, hogy most mi lesz? Minek van Lacinál a labdám, a kajám, a játékom, egy pléd? Nem nagyon értettem, de mint minden este, most is nyakamba vettem a pórázt és mint minden este, megint örömmel indultam kalandozni.
Azonban ma egészen másfele mentünk...baktattunk a sötétben a benzinkút felé. Gondoltam Lacinak egy jó Zlatyra van szüksége, hiszen nehéz napja volt. Mikor odaértünk, nem ment be a shopba, csak ott állt velem a parkolóban, ijesztően nagy kamionok mellett.
Én a szokásos jó hangulatomban voltam, pont leszartam, hogy ott állnak ezek a monstrumok. Aztán fél kilenchez közeledve egyszer csak odagurult mellénk valami autó. Annyit érzékeltem, hogy rettentő dörmögős a hangja és valami gagyi xenon a lámpája...mondtam is magamban, micsoda képmutató.
Aztán ezek megálltak mellettünk. Kipattant egy kisebb köpcös és egy nagy langaléta. Lenyomták a kötelező kört a köszöngetéssel, majd az én seggemet kezdték el nyalni. Jött a szokásos: "Jajj, de aranyos', "Ez így ugrál?", "Milyen fürge!' - én nem is értettem ezeket. Mit gondolnak rólam? Hogy nem kutya vagyok?
Miután szétajnároztak mondtak még valamit Lacinak és elhúztak a shopba. Kisvártatva visszajöttek, ezalatt Laci próbált nekem valamit mondani a szeretetről, meg a búcsúról, de nem nagyon tudtam koncentrálni az este erős illatai miatt.
Végül visszajött Bob és Bobek, aztán egyszercsak fogtak és bevágtak a csomagtartóba! Na ekkor azért néztem egy nagyot, de elfogadtam. Folyamatosan spanoskodtak, egész szimpatikus brigádnak tűntek. A kisebbik ült mellém hátra és koncentrált rám 140 kilométeren keresztül. A coli pedig vezetett, meg forgolódott hátra állandóan, hogy rám hozza a szívbajt.
Végül felértünk valami irgalmatlan nagy metropoliszba. Esküszöm nektek ilyet én még nem láttam...fények mindenhol, autók és fények és fények és autók. Aztán egyszercsak megálltunk. Na ekkor gondoltam úgy, hogy megszopatom a töpszlit.
Addig-addig dícsérgettek, míg odapirítottam. Elhelyezkedtem kényelmesbe, majd kinyomtam egy egészségeset a csomagtartóba. Ezek meg csak sopánkodtak, hogy most a takaróra ment-e? Vagy nem? Ki tudják-e szedni vagy nem? De ez engem már pont nem érdekelt, mert csak potyogtak a könnyeim a röhögéstől.
Végül nem tudtam melyiknél fogok lakni, elvégre ketten voltak, de a kisebbik távozott a helyszínről. A magasnál maradtam. Gondoltam, akkor oda is csapok neki az első éjszaka. Csak nem gondolta, hogy hagyom aludni? Ilyen izgalmak mellett?? Nem is hagytam...4-5-ször felkeltettem, idegeltem, ahogy csak bírtam, de jól vizsgázott. Még a fingjaimat is tűrte, bár ott már volt egy-két keresetlen szava. Nyilván csak az irigység mondatta vele a bántó szavakat. Ezekre még én is büszke voltam.
Lényeg a lényeg. Konkrét volt a megérkezés, azt hiszem jól odabasztam a pestieknek, én egyszerű csilizradványi kerti basset.
Ha érdekel, legközelebb elmesélem az első napomat Pesten. Na az kemény volt.
